A magyar piacon tudományos-ismeretterjesztő irodalmi lapként unikum a 2013 óta megjelenő Irodalmi Magazin. A klasszikus szépirodalom népszerűsítése céljából Oláh János és Réger Ádám által alapított, igényes kivitelezésű, színes-képes periodika évente négy tematikus lapszámmal jelentkezik. Ezek mindegyike egy-egy szerző vagy hívószó köré csoportosul, a választott témát a lehető legtöbb szempontból körüljárva. Nemcsak az irodalomtudomány, de a társtudományok is teret kapnak, a koncepciónak ugyanis fontos része az interdiszciplinaritás, amelynek szellemében szinte minden lapszámban helyet kap a képzőművészet mellett a film, a színház vagy a zene is. A lap a kezdetektől az esszé hagyományára építve, közérthetőségre törekedve szólítja meg a szélesebb olvasóközönséget, vagyis nem csak az irodalommal professzionálisan foglalkozókat – lapszámainkban elsősorban interjúk, esszé jellegű tanulmányok és rövid, szépirodalmi esszék olvashatók. Az elmúlt években az Irodalmi Magazin elmozdult a szakfolyóirat irányába, olyan szellemi műhellyé vált, amely a folyóirat köré szerveződő konferenciák és rendezvények révén párbeszédbe vonja a különféle kutatóközösségeket és -generációkat, a tudományos, oktatási és kulturális intézmények szakembereit. A tudományos ismeretterjesztés jegyében betekintést ad az irodalomtudományi kutatás műhelytitkaiba, a különféle diszciplínák tevékenységébe, módszertanába, az irodalomtudós munkájába, és hozzájárul olyan – a szélesebb közönség körében nem eléggé elterjedt, de szakmai szempontból evidens – alapállások terjesztéséhez, mint például: az irodalmi mű nem a szerzői személy lélektani portréja, az értelmezés nem szubjektív benyomások rögzítése, az irodalomra vonatkozó tudást legkevésbé a szerző magánéletéről szóló történetek jelentik; amelyek felől egyébként a laikus befogadó hatékonyan megszólítható, hiszen az olvasók elsősorban a személyhez kötődnek, irodalmi érdeklődésük nagy részben szerzőközpontú mindmáig. Fontos feladat tehát ennek a pozíciónak az elmozdítása is a szövegek, a műcentrikus irodalomértés irányába, általában az irodalomra vonatkozó szakmai kérdésfeltevések szempontrendszerének megismertetése. Olyan edukációs szerepvállalásról is van szó tehát, amelynek jelentősége túlmutat az ismeretek közérthető, olvasmányos, élvezetes stílusban megfogalmazott közlésén – mindennek ma már eredményei is látszanak, hiszen több közép- vagy felsőoktatási intézményben használják lapszámainkat tananyagként.
