Program

Helyszín: Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar,  Buda Béla-terem (Díszterem)

Kedves Érdeklődők!

Az Irodalmi Magazin a Magyarország Babérkoszorúja, valamint József Attila- és Márai Sándor-
díjas Oláh János születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából konferenciával és lapszámmal
emlékezik az alkotóra. Oláh János pályakezdése a Kilencek költőcsoport Elérhetetlen föld (1969) című antológiájához kapcsolódik, majd első, Fordulópont (1972) című verseskönyvét sorra követték regényei:
Közel (1977), Visszatérés (1979), Az őrült (1983). Az elbeszélések mellett (Az Örvényes partján ‒ 1988; Vérszerződés ‒ 2001; Száműzött történetek ‒ 2011) Kenyérpusztítók (1993) címmel drámakötete is megjelent, de írt hangjátékot, forgatókönyvet és esszét is. Elévülhetetlen szerkesztői, irodalomszer vező
és tehetséggondozó munkássága: 1994-től haláláig, 2016-ig a Magyar Napló és az Irodalmi Magazin főszerkesztőjeként, illetve a könyvkiadó vezetőjeként számos – mára elismert – író, költő, szerkesztő pályakezdését és szakmai fejlődését segítette. Konferenciánk célja, hogy e komplex életművet
új irányokból megközelítve szélesítse a recepció értelmezési horizontját.
A tanácskozást Oláh János özvegye, Mezey Katalin nyitja meg, amit kerekasztal-beszélgetés követ Bertha Zoltán, Jánosi Zoltán irodalomtörténészek és Kovács István költő, egykori pályatárs közreműködésével.
A konferencia első szekciójának előadói a lírai életmű összetettségét és versnyelvi rétegeit, illetve lehetséges forrásvidékeit vizsgálják, míg a második szekció az író novellisztikájával, valamint a Közel című regény prózapoétikai sajátosságaival foglalkozik. A harmadik szekció előadói Oláh János irodalomszervező és drámairodalmi munkásságát, valamint az életmű recepciójának alakulástörténetét tekintik át. Az elhangzó előadások írott változatai az Irodalmi Magazin idei negyedik, a szerző születésének évfordulójára, november 24-ére megjelenő, Oláh János című lapszámában lesznek
olvashatók.

Megnyitó
Kerekasztal-beszélgetés: Oláh János életművének helye a magyar irodalomban
A beszélgetés résztvevői: Jánosi Zoltán – Bertha Zoltán – Kovács István
Moderátor: Kondor Péter János
Leírás
Kávészünet
Oláh János lírája - Szekcióelnök: Pataky Adrienn
Győri Orsolya: Hagyomány-irányok Oláh János költészetében
Leírás
Osztroluczky Sarolta: „Megpróbálod rövidre zárni a pillanatot” - Tér- és időtapasztalat a Por és hamu néhány versében
Leírás
Burján Ágnes: „gombostűre szúrt szavak” - Oláh János és Pilinszky
Leírás
Lackfi János: Újraírás vagy rejtjelezés? A lírai hagyomány forrásvidékei a Jel című, 1981-es Oláh János-kötetben
Leírás
Vita
Ebédszünet
Oláh János prózája - Szekcióelnök: Molnár Krisztina
Falusi Márton: Mit vár tőlünk a múlt? A nemzeti önismeret és a novellisztika
Leírás
László Laura: Elbeszélésfüzér vagy laza kompozíció? Kohéziós szintek Oláh János Csókold meg a csizmám! című kötetében
Leírás
Kondor Péter János: A jelen idő reprezentációs eseményei Oláh János Közel című regényében
Leírás
Vita
Kávészünet
Drámák, recepció, irodalomszervezés - Szekcióelnök: László Laura
Bíró Gergely: „Vitorla vagy, lobogj föl” - Oláh János irodalomszervező munkássága
Leírás
Maczák Ibolya: „láncaink különös lehetőségei” - Oláh János dramatikus művei
Leírás
Stamler Ábel: Felemás recepció
Leírás
Vita
Megnyitó

Mezey Katalin

Mezey Katalin

Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, műfordító. Az MMA rendes tagja (2011–), az Irodalmi Tagozat vezetője (2012–). Legutóbbi kötete: Kivala Palkó Nemlehet-országban (2022).

Kerekasztal-beszélgetés: Oláh János életművének helye a magyar irodalomban

Oláh János költő, író, szerkesztő; az életmű dimenziói című kerekasztal-beszélgetés vendégei:

Jánosi Zoltán

Jánosi Zoltán

Miskolcon született 1954-ben, irodalomtörténész, író, egyetemi tanár, 2007 és 2015 között a Nyíregyházi Főiskola rektora,  2011-től 2018-ig a Kölcsey Társaság elnöke, 2016-tól 2017-ig az Irodalmi Magazin, 2017-től a Magyar Napló folyóiratok főszerkesztője. Fő kutatási területe az archaikus kultúrák hatása a 20–21. századi magyar irodalomra, a „bartóki” modell és világirodalmi kapcsolatai. Nagy Lászlóról, Ratkó Józsefről és Oláh Jánosról írt monográfi át, Andalúziában kiadott könyve Federico García Lorca magyarországi befogadását értelmezi, német nyelvű munkája Krúdy Gyula műveit népszerűsíti.
A Magyar Napló Kiadó kortárs magyar irodalmi értékeket megjelenítő Rádiusz Könyvek (2019–); az európai történelem feltáratlan eseményeit a próza nyelvén tudatosító Rejtőzködő Európa (2019–); valamint a Kárpát-medencei magyar életet tükröző Magyar Mikrokozmosz sorozatainak (2021–) alapítója és sorozatszerkesztője. Pro Comitatu-, József Attila- és Magyar Örökségdíjas.

 

Bertha Zoltán

Berta Zoltán

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-angol tanári szakán szerzett diplomát (1978) és PhD-fokozatot (1994). József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, a Károli Gáspár Református Egyetem Modern Magyar Irodalmi Tanszékének habilitált nyugalmazott docense, az MMA Művészetelméleti Tagozatának levelező tagja. Kutatási területe a 20. századi magyar irodalom, a kortárs és a határon túli, kisebbségi magyar irodalmak. Legutóbbi tanulmánykötete: Nemzet a csillagokban (Lucidus, Budapest, 2016).

Kovács István

Kovács István

1945.ben született Budapesten, Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, műfordító, történész, diplomata. Költői pályáját az 1960-as években kezdte, a Kilencek alkotócsoport tagjaként. A rendszerváltást követően hazánk varsói nagykövetségének kulturális tanácsosa, majd krakkói főkonzul, 2003-ban Krakkó díszpolgárává választották. 2010-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, tudományos munkásságáért 2019-ben Széchenyi-díjban részesült. A Balaton-felvidéken található Salföldön él.

Győri Orsolya: Hagyomány-irányok Oláh János költészetében

Oláh János költészetét, versmondatainak építkezésmódját az előadás több irányból vizsgálja
‒ hangsúlyozva az életmű lírai regisztereinek összetettségét. A sokszínűség bemutatása
érdekében feltérképezi azokat a különféle hagyomány-területeket és ‒ egymástól karakterükben elkülönülő, más-más megszólalási módokat konstruáló ‒ beszédmódokat, amelyek a magyar líra történetében általában kizárólagosságra törekedve parafrazálódnak újra és törésvonalakként jelennek meg. Oláhnál ezek vagy részleges szintézisre lépnek egymással,
vagy az életmű egy-egy időszakának domináns formaeszményévé fejlődnek. Értem e tradíciók
alatt (1) a klasszikus modernség verseszményének, tematikus gócainak (Kosztolányinak,
Szabó Lőrincnek) a hatását, (2) a népies költészet forma- és motívumkészletének rutinos
ismeretét, (3) József Attila versnyelvének és (4) a minimalizációra, elliptikus szerkesztésmódra építő újholdas hagyománynak a megidézését. Az ebből előálló, bravúrosan sokszínű versnyelv, rímhasználati metódus és mondatépítkezés Oláh költészetének sajátja.

Győri Orsolya

Győri Orsolya

Költő, kritikus, a Tomori Pál Főiskola docense. Az ELTE BTK magyar-esztétika szakán végzett, ugyanitt szerzett filozófiatudományi PhD-t Mészöly Miklós késői prózájának történelemképéről, idő- és térkezeléséről írt disszertációjával. Kritikái, tanulmányai a mai magyar irodalom és a művészetelméleti gondolkodás tárgyköréből merítenek.

Osztroluczky Sarolta: „Megpróbálod rövidre zárni a pillanatot” - Tér- és időtapasztalat a Por és hamu néhány versében

Előadásomban Oláh János Por és hamu című verseskötetének néhány darabját vizsgálom, különös tekintettel azokra a költeményekre, amelyekben a táj az emlékezet vagy a felejtés katalizátoraként tűnik fel (például: Molnár-sziget, Mélyedések, Zsögödi tájkép, Háttal a falnak), illetve azokra a versekre, amelyekben a személyes időérzékelés valamiféle kozmikus táj kirajzolódását idézi elő (például: Idő-minta, Megpróbálod). A kiválasztot alkotások kronotopikus jellegzetességein túl érintem majd az érzéki tapasztalatok (látványok,
hanghatások, fényérzékelés és haptikus benyomások) nyelvi reprezentációjának és a szövegek
hangzó medialitásának kérdéskörét is.

Osztroluczky Sarolta

osztroluczky-sarolta

Irodalomtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa. 2005–2012 között kertesztétikát tanított a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának Kertművészeti Tanszékén. Kutatási területe József Attila költészete, valamint a késő modernség, a közelmúlt és napjaink magyar lírája (például: Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Mészöly Miklós, Tandori Dezső, Tóth Krisztina és Győrffy Ákos költészete). Legutóbbi szerkesztett kötete: A modern magyar líra/próza világirodalmi kontextusban (szerk. Horváth Kornélia ‒ Osztroluczky Sarolta, Kijárat, Budapest, 2020).

Burján Ágnes: „gombostűre szúrt szavak” - Oláh János és Pilinszky

Pilinszky János 1946-ban megjelent első kötetét (Trapéz és korlát) és még inkább az 1959-es
Harmadnapont a magyar egzisztenciális költészet csúcsteljesítményeiként jegyzi mai irodalomtörténet-írásunk. E kötetek már észlelhető hagyományként voltak jelen a 60-as évek
fiatal költőnemzedéke számára, így az egyetemre 1961-ben beiratkozó Oláh János számára
is. Oláh költészetére a „hatvankilences nemzedék” tagjaként tekintve már Vasy Géza is „feltűnően jellegzetes tendencia”-ként utal az Illyés-féle tárgyias-leíró ábrázolásmódtól
a Nemes Nagy és Pilinszky nevével fémjelzett tárgyias-absztrakt felé való elmozdulásra.
Ezt követve a későbbi kritikai recepció is több alkalommal jelezte a lírai életmű Pilinszky
költészetével való rokonságát. Kodolányi Gyula például a 2002-es Por és hamu utószavában
jegyzi meg, hogy „a puszta érzékelés szinte olyan intenzív, mint Pilinszkynél”. Jánosi Zoltán 2018-as monográfiája pedig, amely a teljes életműre érvényes jegyként emeli ki Oláh szintetizáló hajlamát, mindegyik költői korszakában felfedezi a Pilinszky- líra nyomait. Az előadás e nyomvonalon haladva, a két költői életmű érintkezési pontjaira fókuszálva igyekszik közelebb jutni Oláh János költészetéhez.

Burján Ágnes

Burján Ágnes

A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán diplomázott magyar és német szakon. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának abszolutóriumot szerzett hallgatója, a Modern Líraelméleti és Líratörténeti Kutatócsoport tagja, valamint a veszprémi Padányi Schola Catholica magyar- és némettanára. Kutatási területe Rainer Maria Rilke és Pilinszky János költészete.

Lackfi János: Újraírás vagy rejtjelezés? A lírai hagyomány forrásvidékei a Jel című, 1981-es Oláh János-kötetben

A Jel című kötet versei hamisítatlan medley vagy mashup-jelleggel összegzik a korabeli
létállapotot, a vége felé hajló huszadik század emberének közérzetét. A megszólalás
szándékoltan széles amplitúdójú: amerikai mikro realizmus, talált szövegek, kínai koanok,
archaikus daloskönyv-részletek, Shakespeare  és csodaszarvas-rege, Kosztolányi és sámánének, sanzon és Homérosz, ballada és gyerekszáj. Szerepjáték? Hangpróbák? Laborkísérlet? Világszőttes? Kriptogram? A textus sokfélesége mögött felrémlik egyazon,
kesernyés fi lozófi ával, megszállott igazságérzettel és maró humorral átitatott írói attitűd.
A többféleképp olvasható, desifrírozható szövegegyüttes szintetizálja az akkori magyar
és világirodalom számos irányát és törekvését, szubjektív enciklopédiaként rögzíti, mit
és hogyan próbál megragadni a kor művészete a sokcsatornás köznapi valóságból, az elevenen
lüktető hagyományból, a lezajlott vagy éppen zajló történelmi folyamatokból.

Lackfi János

Lackfi János

1971-ben, Budapesten született, József Attila-, Gérecz Attila-, Déry Tibor-, kétszeres Quasimodo-, Prima Primissima és Ma­gyarország Babérkoszorúja díjas költő, író, műfordító. Az ELTE magyar–francia szakán végzett. 1994–2013 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. 1999 és 2013 között a Nagyvilág című folyóirat szerkesztője, 2000-től 2005-ig a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője volt. Legutóbbi kötete: #jóéjtpuszi (2021).

Falusi Márton: Mit vár tőlünk a múlt? A nemzeti önismeret és a novellisztika

Előadásom Oláh János Nincs Isten című novelláját elemzi. Sánta Ferenc, Szabó István
és Kamondy László epikája lehet az előképe annak a realista szemléletmódú ábrázolástechnikának, a magyar történelem sorsfordító eseményeit drámai erővel rekonstruáló közösségi érdekeltségnek, amely az író novelláit jellemzi. A Nincs Isten nem csupán arra ad alkalmat, hogy ezt a tradíciót újra azonosítsuk, s elhelyezzük napjaink irodalomtörténeti folyamataiban, de a kolhozosítás művészeti reprezentációjának más mintaadó darabjaival is párhuzamba állíthatjuk, ezáltal érzékeltetve a választott mű korszerűségét.

Falusi Márton

Falusi Márton

1983-ban, Budapesten született József Attila, Bella Ist­ván-, Nagy Gáspár- és Junior Prima-díjas költő, szerkesztő. 2007-ben végzett az ELTE jogi karán. 2019-ig a Hitel versszerkesztője, 2009-től a Könyves Szövetség elnöke. Az MMA MMKI tudományos munkatársa. 2020-tól a Magyar Művészet főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Kiöltözünk és bemosakszunk (versek, 2020).

László Laura: Elbeszélésfüzér vagy laza kompozíció? Kohéziós szintek Oláh János Csókold meg a csizmám! című kötetében

A Csókold meg a csizmám! Oláh János utolsó, posztumusz kötete, melyre – bár a benne lévő
írásokat a szerző már nem szerkeszthette egy csokorba – Jánosi Zoltán a magyar vidék
II. világ háborús megpróbáltatásait felvillantó elbeszélésfüzérként, majd regényvázlatként
hivatkozik. E megnevezések egyként arra utalhatnak, hogy a közös főcím alá sorolt elbeszélések között rendkívül szoros, már-már szerves a kapcsolat. Hogy az elrendezés egy még szerzői intenció alapján történt szerkesztői eljárás eredménye, mindenképpen több, mint filológiai érdekesség, hiszen kompozíciós kérdéseket vet fel: valóban egybe olvashatók, s ha igen, miért olvasandók együtt e rövidprózai alkotások, vagy külön is megállják-e a helyüket? A terminusok is tisztázásra szorulnak: elbeszélésciklusnak, novellafüzérnek vagy éppen elbeszélésgyűjteménynek nevezhető-e az írások összessége? Az előadás a fentiek alapján a műben megjelenő kohéziós szinteket vizsgálja a releváns hazai szakirodalom (például: Bezeczky Gábor, Hajdu Péter, Finta Gábor, Kis Béla, Gereben Ágnes tanulmányainak) kontextusában.

László Laura

ll

PhD esztéta, szerkesztő, muzeológus. Az ELTE Esztétika Doktori Programján szerzett tudományos fokozatot 2020-ban. Legfőbb kutatási területe a nyitott mű esztétikai lehetőségei és az irodalmi műalkotás határainak kérdése. A Magyar Filozófiai Társaság Cogito-díjasaként Vég és végtelenség – A narratív lezáratlanság posztmodern motívuma címen 2022-ben jelent meg kötete a L’Harmattan Kiadónál. Az Irodalmi Magazin szerkesztője és képszerkesztője, a Magyar Sakkvilág rovatvezetője, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum munkatársa. 

Kondor Péter János: A jelen idő reprezentációs eseményei Oláh János Közel című regényében

Oláh János Közel című, prózapoétikailag rendkívül összetett regényének megközelítéséhez
számos elbeszéléselméleti szempont kínálkozik, érdemes azonban a szöveg időviszonyait
meghatározó, tudósító jelen idő és az elbeszélői perspektíva sajátos kapcsolatára
összpontosítani. Előadásomban ezúttal a jelen idő reprezentációs eseményeit: a most határozószó használatát, még inkább az olvasás és az írás aktusainak a megjelenését, továbbá e jelenségek befogadási folyamattal való összefüggéseinek lehetőségét vizsgálom.

Kondor Péter János

Kondor Péter János

A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi
Karán végzett irodalom- és kultúratudomány szakon 2011-ben. 2015-ben nyert felvételt az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájába, amelynek Összehasonlító Irodalomtudományi Doktori Programjában szerzett abszolutóriumot 2021-ben. Jelenleg Történet, jel, elbeszélés munkacímű doktori disszertációján dolgozik. 2017-től az Irodalmi Magazin felelős-, majd 2020-tól főszerkesztője. Legutóbbi könyve: Esemény és elbeszélés (Ráció, Budapest, 2012).

Bíró Gergely: „Vitorla vagy, lobogj föl” - Oláh János irodalomszervező munkássága

Előadásomban Oláh János irodalomszervezői munkájának a Magyar Napló újraalapításával
kezdődő időszakát szeretném bemutatni. A folyóirat egyedi arculatának kialakítása kapcsán
kitérek az Európai Figyelő rovatra, az érettségi előkészítő sorozatra, majd a 2003 óta havi
rendszerességgel jelentkező Nyitott Műhely rovatra. A FOKUSZ Egyesület és a Könyves
Szövetség megalapítása is azt példázza, hogy Oláh János nemcsak a folyóiratot, majd
az 1999-ben induló könyvkiadót kívánta életben tartani, de figyelemmel kísérte és segítette
a Kárpát-medencei magyar irodalmi műhelyek munkáját, valamint együttműködést alakított ki az azonos szellemiséget képviselő kis kiadókkal. A nemzeti önismeret szolgálata szempontjából meg kell említeni a szociográfiai pályázatot és könyvsorozatot (Önképünk az ezredfordulón) s a rendszerváltozást feldolgozó regénypályázatot, melyből szintén könyvsorozat született. A 2000-es évek elején Oláh János elsők között
fiatalította meg a szerkesztőséget – érdemes számba venni, hogy mit lehetett tőle megtanulni.
Felsorolom azokat a szerzőket, akiket ő pártfogolt és segített pályájukon, majd ismertetem
az antológiacsalád (Az év versei, Az év novellái), a könyvheti hajóút, a Versmaraton- és
az Irodalmi Magazin-vállalkozásokat.

Bíró Gergely

Bíró Gergely

1979-ben született Budapesten, író, szerkesztő. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar–kommunikáció szakán végzett 2003-ban, majd ugyanitt biblioterapeuta képesítést szerzett 2013-ban. Azóta a Magyar Napló belső munkatársa: a folyóirat próza- és olvasószerkesztője, 2016-tól főszerkesztő-helyettese. Évekig szerkesztette Az év novellái című közkedvelt antológiát, amelynek jelenleg is társszerkesztője. 2011–2013 között a Magyar Katolikus Rádióban vezetett irodalmi műsort. Szerkesztőként számos kötetet gondozott és gondoz. Móricz Zsigmond-ösztöndíjban (2009), Budapest Főváros XVI. kerület Ifjú Tehetsége díjban (2012), Bertha Bulcsu-emlékdíjban (2017) és a Tokaji Írótábor díjában (2019) részesült. Kötetei: Oroszlánkeringő (novellák és kisregény, 2010), A kristálnak mindegy (interjúk, esszék, kritikák, 2014).

Maczák Ibolya: „láncaink különös lehetőségei” - Oláh János dramatikus művei

Oláh János színművei, hangjátékai, sőt néhány dramatikus verse és forgatókönyve révén több
évtizedes, folyamatos és meg-megújuló kapcsolatban állt a drámaírással. Művei között a szerzői jegyzés szerint egyaránt megtalálható rémjáték, színmű, hangjáték. A műfaji sokszínűség azonban még ennél is tovább árnyalható, hiszen Oláh János legtöbb dramatikus művében helyet kapott az abszurd látásmód és a sajátos történelemszemlélet. Joggal állítható tehát, hogy éppúgy található köztük abszurd színmű, mint történelmi dráma műfajával rokonítható hangjáték. Ebből adódóan a szerző előadásra szánt műveit sajátos rétegzettség jellemzi műfaji, szerkezeti és nyelvi vonatkozásban. Mindennek ismeretében különösen fontos ezeket színháztörténeti szempontból is elemezni. A rendelkezésre álló adatokat, dokumentumokat vizsgálva ugyanis jól érzékelhető az is, hogy a kapcsolódó előadások miként illeszkedtek egy-egy alkotóközösség munkájába, nemegyszer újszerű színpadi megoldásokat inspirálva.

Maczák Ibolya

mi

Irodalomtörténész, tanár. 2003-ban végzett a PPKE BTK-n és az ELTE BTK-n, 2013-ban a SZFE-n. 2008-ban szerzett irodalomtudományi PhD-fokozatot. Az ELKH–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. Kutatási területe: régi magyarországi egyházi irodalom, 20. századi színház- és drámatörténet. Legutóbbi monográfiája: Kölcsönzés és kompozíció. Szövegalkotás 17–18. századi szerzők prédikációiban, ELKH–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest, 2019. 

Stamler Ábel: Felemás recepció

Az Oláh-életmű recepciójában hangsúlyosan elkülönül egymástól két korszak. 1989 előtt
politikai, irodalompolitikai oldaltól függetlenül fordultak a kritikusok Oláh művei felé.
Ezzel szemben 1989 után gyakorlatilag csak Oláh szempontjaival azonosuló, szimpatizáló
kritikusoktól olvashatunk recenziókat és tanulmányokat, így – sajátos helyzet – noha
csak pozitív recepcióról tudunk beszámolni, az mégsem töri át az intézményesség bizonyos
falait. A Száműzött történetek jó példa arra, hogy az azonos generációba, azonos értékrendhez tartozó és vélhetőleg nagyon hasonló élményekkel és családi történetekkel rendelkező pályatársak, valamint az e sorok írójának generációjába tartozó, de szintén hasonló háttérből jövő kritikusok fordultak megértéssel a kötet felé. Elsősorban a prózai műveket vizsgálva kívánok választ adni arra a kérdésre, hogy irodalompolitikai okokon túl milyen tényezői vannak az Oláh-életmű felemás recepciójának.

Stamler Ábel

Stamler Ábel

Kaposváron született vallástudós, az ELTE BTK doktorjelöltje, a Magyar Szemle szerkesztője. Spiritualitástörténeti érdeklődése és kutatásai mellett több
tanulmányt szentelt a 20. századi magyar irodalom alakjainak, így Hamvas Bélának, Takáts Gyulának. Oláh János három posztumusz kötetének szerkesztője.