Program

Kedves Érdeklődők!

Kivételesen összetett kihívásnak szeretne megfelelni az Irodalmi Magazin Petőfi-konferenciája és az
ennek eredményeit rögzítő jövő évi lapszáma. Hiszen a 200 éve született alkotó a magyar irodalom –
világirodalmi vonatkozásban is – legismertebb szerzője, akinek neve szinte egyet jelent a költészettel,
és akihez – nagy részben az iskolai oktatás által közvetítve – sok tudáselem és kultikus hódolat (vagy
éppen ellenérzés) tapad. Akinek kulturális jelenléte túlmutat az irodalmiság keretein, így a
társtudományok figyelmét is folyamatosan magára vonja, ugyanakkor akinek életműve a korszakkal
foglalkozó irodalomszakmai közösség körében napjainkban kevésbé áll az érdeklődés középpontjában,
jóllehet a diskurzus képviselői az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket, sőt paradigmaváltó
értelmezési kereteket vezettek be a Petőfi-kutatásba.
A folyóirat rendezvénye tehát egyszerre szeretné megszólítani az olvasók legszemélyesebb Petőfi-
élményét és a kritikai megközelítés fényébe állítani a köztudat Petőfi-képét, miközben ismeretterjesztő
hivatásának megfelelően megnyitja a tudományos műhelyek világát a szélesebb közönség számára.
A kerekasztal-beszélgetés során a Petőfi-jelenségről, az életművizsgálat történetéről és jelenkori
feladatairól kérdezzük a 19. századi magyar irodalom legnevesebb kutatóit, kiemelve az aktuális
felvetéseket, többek között: a politikai-forradalmi fókusz újragondolása, a romantika esztétikájának
alapkérdései, Petőfi karrierstratégiája, az életmű prózai és drámai műveinek értékelése, a költő
istenképe, Petőfi szerepe a popkulturában. A beszélgetést követő szekcióelőadások egyfelől a kor és
kortársak viszonyrendszerében, másfelől klasszikus művek elemzésén keresztül, majd pedig a
pedagógiai, zenei, múzeumi és filmtörténeti kontextusokba helyezve mutatják be egy 21. századi
Petőfi-kép körvonalazásának tematikai és módszertani irányait.
Az eszmecserét követő lapszám az interjúk és tanulmányok mellett kortárs alkotók szubjektív
hangvételű írásait is magában foglalja majd, nemkülönben sokoldalú lehetőséget adva Petőfi hatásának
megértésére.

Molnár Krisztina


szervező


molnarw@gmail.com

Helyszín: Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Buda Béla terem (Díszterem), 1088 Budapest, Reviczky utca 4. I. emelet 100.

 

Kerekasztal-beszélgetés: Petőfi-kultusz, Petőfi-kutatás
A beszélgetés résztvevői: Kulin Ferenc, Margócsy István, Szilágyi Márton, Ratzky Rita
Moderátor: Molnár Krisztina
Leírás
Kávészünet
Kor, kortársak - szekcióelnök: Kondor Péter János
Rákai Orsolya: Ideális társadalom – reális nép: irodalmi és politikai nyilvánosság konfliktusa Petőfi munkásságában
Leírás
Gyimesi Emese: Kulturális marketing a reformkorban. Egy „szellemdús” írónő és az irodalmi iparlovagok
Leírás
Vaderna Gábor: Petőfi és Arany
Leírás
Vita
Ebédszünet
Klasszikusok újraolvasva - szekcióelnök: Pataky Adrienn
Balogh Piroska: Töprengések a Felhők felett
Leírás
Török Lajos: A nap verse. Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Leírás
Z. Kovács Zoltán: A János vitéz az iskolában
Leírás
Vita
Kávészünet
Utóélet - szekcióelnök László Laura
Cserhalmi Zsuzsa: Petőfi pedagógiája
Leírás
Tari Lujza: Legtöbbet megzenésített költőnk, Petőfi Sándor verseinek zenei kapcsolatai
Leírás
Kalla Zsuzsa: Petőfi tárgyi hagyatéka
Leírás
Hirsch Tibor: Üresen hagyott Petőfi-helyek a moziban
Leírás
Vita
Kerekasztal-beszélgetés: Petőfi-kultusz, Petőfi-kutatás

A Petőfi-kultusz, Petőfi-kutatás  című kerekasztal-beszélgetés vendégei

Kulin Ferenc

Kulin Ferenc

Széchenyi- és József Attila-díjas irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, a Károli Gáspár
Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának nyugalmazott habilitált docense,
korábban a kar dékánja és a Klasszikus Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője. Fő
kutatási területe a reformkor, illetve a magyar romantika irodalma. Legutóbbi kötete: A
történetiség elve és a jelen horizontja
(MMA, Budapest, 2021).

Margócsy István

Margócsy

József Attila- és Széchenyi-díjas irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, az ELTE BTK
habilitált egyetemi docense, nyugdíjazásáig a XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti
Tanszék vezetője volt. Jelenleg óraadóként, illetve az Irodalomtörténet és a 2000 című
folyóiratok szerkesztőjeként dolgozik. Legutóbbi szerkesztett kötete: Petőfi Sándor
emlékezete
(Osiris, Budapest, 2022).

Szilágyi Márton

Szilágyi

Alföld-, Bárka-, Martinkó András- és Artisjus-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi
tanár, az MTA doktora, az ELTE BTK XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti
Tanszékének vezetője, az Irodalomismeret című folyóirat főszerkesztője, az Irodalomtörténet
című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Kutatási területe a 18‒19. századi magyar
irodalom. Legutóbbi kötete: A magyar romantika ikercsillagai – Jókai Mór és Petőfi Sándor
(Osiris, Budapest, 2021).

Ratzky Rita

Ratzky

Irodalomtörténész, filozófus, egyetemi oktató, muzeológus, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi főigazgatója. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett, majd 1975 és 1977 között az MTA Irodalomtudományi Intézetének ösztöndíjasa volt, ahol Kiss Józseftől tanulta meg, hogy hogyan kell a kritikai kiadást csinálni. A Petőfi kritikai kiadás két kötetének egyik sajtó alá rendezője volt. A későbbiekben részt vett a Kölcsey kritikai kiadás munkacsoportjában. Harmadik témája Szendrey Júlia életműve, amelynek kapcsán egy kötetet jelentetett meg (Szendrey Júlia, Családi levelek, összeáll., s a. r., jegyz. RATZKY Rita, Szépmves Könyvek, Budapest, 2018). Mint muzeológus számos kiállítást rendezett a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Rákai Orsolya: Ideális társadalom – reális nép: irodalmi és politikai nyilvánosság konfliktusa Petőfi munkásságában

Petőfi kritikai utóéletének talán legrégibb és legtartósabb toposza a „forradalmár költőé”, aki az irodalmat közéleti aktivitásként fogja fel és éli meg, s aki megalapozza a 19‒20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású önleírását, amely szerint a költő, az irodalmár közösségi felelősséget vállal, közösségi szerepet tölt be, s nem is helyes, ha elzárkózik a(z akár) direkt politikai hatásra való törekvéstől. Politikai tevékenységét elemezve és politikai tárgyú írásait verseivel összevetve azonban jóval árnyaltabb képet kaphatunk. Bár a „váteszköltő” és a „forradalmi néptribun” azonosítása a későbbi Petőfi-kultuszban a politika és az irodalom számára is gyakran bizonyult gyümölcsözőnek, Petőfi pályafutása sokkal inkább látszik arról a folyamatról árulkodni, amely során az irodalmi nyilvánosság tere, kommunikációs formái és lehetőségei elkülönülnek a szintén átalakuló politikai nyilvánosságéitól.

Rákai Orsolya

Rákai

1973-ban született. A Szegedi Tudományegyetemen végzett, itt is szerzett PhD-fokozatot 2004-ben. Az ELKH BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és a SZTE Kommunikáció-és Médiatudományi Tanszékének docense. Főbb kutatási területei: az irodalmi és társadalmi modernség kérdéseinek összefüggései, az elbeszé lés elmélet
posztklasszikus irányzatai, illetve az alkalmazott narratológia problémái.

Gyimesi Emese: Kulturális marketing a reformkorban. Egy „szellemdús” írónő és az irodalmi iparlovagok

Hogyan lépett először a nyilvánosság elé szerzőként Szendrey Júlia, hol publikált először, és
milyen szerepet játszott mindebben Petőfi Sándor és Jókai Mór? Miként változtatta meg
Szendrey Júlia naplóinak értelmezési lehetőségeit az 1847-es első kiadás? Milyen
következményekkel járt Szendrey Júlia imázsára nézve Petőfi és Jókai szerkesztői
beavatkozása? Az előadás ezeket a kérdéseket állítja középpontba, ezáltal arra is választ keres,
hogy miként működött a kulturális marketing a reformkorban, kik voltak az irodalmi
„iparlovagok”, és mi az oka annak, hogy Szendrey Júlia leánykori naplója a Petőfi-szerelem
termékeként rögzült a köztudatban.

Gyimesi Emese

Gyimesi

Irodalom- és társadalomtörténész. 2009-ben kezdte el Szendrey Júlia életének és irodalmi
pályájának különböző kontextusait kutatni. 2012 óta rendszeresen publikál különböző
szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben, ismeretterjesztő lapokban, kutatói blogot vezet és négy önálló kötete jelent meg. Az ELTE BTK Irodalom- és kultúratudomány mesterszakán, valamint az Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék, a prágai Univerzita Karlova és a szicíliai Universitá degli Studi di Catania közös társadalomtörténeti mesterképzésén (Erasmus Mundus TEMA) diplomázott. 2017-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Martinkó András-díját Szendrey Júlia gyermekeinek szánt írásait, családi használatra készült folyóiratait elemző tanulmányáért. Sajtó alá rendezte Szendrey Júlia összes versét, elbeszélését és meséjét, valamint gyermekkori leveleit is. Doktori fokozatát 2019-ben irodalomtörténetből, 2022-ben társadalomtörténetből szerezte meg. Szendrey Júlia irodalmi pályafutása ‒ Társadalomtörténeti kontextusok című monográfiája 2022-ben Artisjus Irodalmi Díjat nyert.

Vaderna Gábor: Petőfi és Arany

Talán a legismertebb magyar irodalmi barátság Petőfi és Arany között bontakozott ki. A
fiatalabb Petőfi bizalommal kereste fel pályatársát, akinek útját később mentorként
egyengette, az idősebb Arany pedig nemcsak barátságával, családi támogatással, de utóbb a
költőtárs emlékezetének ápolásával is meghálálta a bizalmat. E barátságot meg lehet
közelíteni több irányból is: levelezésük Aranynak olyan prózaepikai vénáját villantotta fel,
amely se előtte, se utána nem volt szem előtt; Arany fontos szereplője lett Petőfi
helyezkedésének, tehát kapcsolatuknak irodalomszociológiai jelentősége is van; s
természetesen népi programjuk politikai-esztétikai összehangolása is elindult. Az előadás
főképp az utóbbival kíván foglalkozni.

Vaderna Gábor

Vaderna

A 18–19. századi magyar irodalomtörténet kutatója. Az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének docense, az ELKH BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Legutóbbi könyve: Honnan és hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány, (Reciti, Budapest, 2020).

Balogh Piroska: Töprengések a Felhők felett

Petőfi Felhők című ciklusát nem annyira forró, inkább kihűlt kásaként kerülgeti mindmáig a Petőfi-szakirodalom. Akárcsak a Himnuszt megíró Kölcsey esetében a Vanitatum vanitas, éppúgy a Nemzeti dalt jegyző Petőfi esetében a Felhők-ciklus egyfajta érzelmi válsághelyzet vakvágányszerű lenyomataként rögzült a kanonikus emlékezetben. Az előadás a kötet motivikus utalásainak, kompozíciós sajátságainak újragondolásával szeretné ettől az értelmezési hagyománytól eltávolítani Petőfi ciklusát, és belehelyezni kortárs romantikus poétikai, esztétikai diskurzusok keresztmetszetébe, új értésmódokat nyitva ezzel a ciklus mai olvasói számára.

Balogh Piroska

BaloghPiri

Az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet habilitált egyetemi docense. Magyar, történelem és latin szakos egyetemi diplomát (MA) szerzett, majd PhD-fokozatot magyar irodalomtörténetből. Kutatási területe: 18–19. századi esztétikatörténet, magyar irodalomtörténet, neohumanizmus, magyarországi neolatin irodalom, korabeli tudományos kapcsolatrendszer, tudománykoncepciók, valamint a korszak kánon- és kritikatörténete. Legutóbbi kötete: Teória és medialitás. A latinitás a magyarországi tudásáramlásban 1800 körül, Argumentum, Budapest, 2015. 

Török Lajos: A nap verse. Petőfi Sándor: Nemzeti dal

A Nemzeti dal a Hymnus és a Szózat mellett a klasszikus magyar irodalom egyik legismertebb
költeménye. Az 1848. március tizenötödiki eseményeknek komoly lendületet adó vers az
előző kettővel ellentétben már publikussá válásának pillanatától kezdve nagy népszerűségnek
örvendett. Közkedveltségének köszönhetően szédítő gyorsasággal vált a forradalom kultikus
költeményévé is. A popularitás és a kultuszképződés folyamatában jelentős szerepet játszott
az, hogy a mű már a március tizenötödikét követő napokban, hetekben és hónapokban komoly
nyilvánosságot kapott a médiumokban, s egészében vagy részleteiben eléggé gyakran bukkant
fel a közbeszédben és az irodalomban. Az előadás a vers sikertörténetének ezt a rövid
időszakát próbálja áttekinteni: nagyrészt az 1848. évi sajtóból vett példákkal igyekszik
feltérképezni a vers idézésének, felhasználásának különböző kontextusait.

Török Lajos

tl

Egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, kutatási területe a klasszikus magyar irodalom és a Kádár-kori szocialista bűnügyi irodalom. Legutóbbi könyve: Jókai-kontextusok, Napkút, Budapest, 2023. 

Z. Kovács Zoltán: A János vitéz az iskolában

A János vitéz jelenleg az ötödikes tananyag része, Petőfi Sándor verses elbeszélése azonban –
sok más általános iskolai „kötelező olvasmányhoz” hasonlóan – nem(csak) gyermekek
számára íródott. Ugyanakkor, ha elvárási horizontját nem is a 10–11 éves korosztály igényei
határozták meg, a mű oktatási karrierje megfelelni látszik a Petőfi által adott eredeti alcím
kifejezte szándéknak: népmese. Az előadás annak igyekszik utána járni, hogy milyen
kapcsolódási pontok mutathatók ki a János vitéz keletkezésének romantikus-népies
(elsődleges) kontextusa, illetve a jelen oktatási és módszertani elvei, eljárásai között. A
vizsgálat során értelmezésre kerülnek a szöveg hagyománytörténetének meghatározó
epizódjai, valamint az érvényben lévő kerettanterv és tankönyv János vitézt érintő
koncepcionális elemei.

Z. Kovács Zoltán

Z. Kovács

Irodalomtörténész, kutatási területe a klasszikus magyar irodalom. A Szegedi
Tudományegyetemen doktorált 2001-ben, habilitációja az Eötvös Loránd
Tudományegyetemen zajlott 2016-ban. A kaposvári Magyar Agrár- és Élettudományi
Egyetem Neveléstudományi Intézet Anyanyelvi és Gyermekkultúra Tanszékének
tanszékvezető docense. Legutóbbi könyve: „Mert vesztni fog, bizony, ki nyer”. Etikai
narratívák a magyar romantikában (és a romantika után)
(Ráció, 2017).

Cserhalmi Zsuzsa: Petőfi pedagógiája

Mit tanít, tanít-e valamit Petőfi Sándor a mai olvasóknak? A pedagógiai-tankönyvi megközelítések a versek kapcsán is hajlamosak tanításról beszélni: Petőfi tanít a hazát, az anyát, az apát, a szülőföldet, a szabadságot szeretni... A példa, a magyarázatok, a költő (a mindenkori költők) érzelmeit megfogalmazó tankönyvi/tanári/tanulói állítások lényegében fölöslegesek: az olvasó vagy ismeri a saját érzelmeit (szereti az anyját, a szüleit, a kutyáját...stb.), és az olvasástól a ráismerés örömét kapja, vagy élni segít a Petőfi- életmű is (mint az irodalom általában), és a megélésre, gondolkodásra lehetőséget kapó és képes diák mérlegelheti, hogy az ő kérdése-e, lehet-e, lesz-e az ő kérdése-e a közös sír vagy az özvegyi fátyol helye. A pozitivista megközelítések után az ideologikus Petőfi-magyarázatokat lényegében nem tudta elhallgattatni az értelmező szándékú Petőfi-tanítás. Vannak-e olvasói Petőfi Sándornak? Miért éppen Petőfi Sándornak lennének olvasói, ha minden felmérés azt mutatja, hogy – noha vannak olvasók –, az irodalomnak, a versnek lényegében nincsenek olvasói.
Mégis: a legtöbb magyar számára – váratlanul elhangzó kérdésre válaszolva – a gyümölcs alma, a szín piros, a költő Petőfi. Az evidenciának ható állítás mögött nemzedékek tudása van, és a közmegegyezés: érthető verseket írt. Ez a (tanulói, olvasói) előfeltevés teszi különösen érdekessé, talán tanulságossá is Petőfi-verseken tanítani, hogy mi a vers. Mi minden a vers?
Az ő költészetére reagáló, immár szép számú évfordulós mű is kiemelt értelmezést érdemel: a mindenkori kortárs alkotók saját Petőfi-értelmezésüket szembesítik a korral, amelyben élnek. Kérdésem valódi: van-e csillag, amely „[...] vissza fog vezetni majd /A mult időknek boldog emlékéhez”, Petőfi Sándor verseihez, a kölyökzseni írásaitól a fiatal férfi útkeresésein át a késznek elfogadott életműig?

Cserhalmi Zsuzsa

Cserhalmi

Gimnáziumi tanár, egyetemi oktató, tankönyvszerző. Az Iskolatelevízió (Magyar Televízió) és a Hungaria Litterata (Duna Televízió) műsorvezetője. A határon túli magyartanárok továbbképzéseinek (Bolyai nyári Akadémia) rendszeres előadója 1994 és 2002 között; visszatérően felkért előadó volt a diaszpórában élő magyartanárok – a veszprémi egyetem által szervezett – nyári egyetemein.

Tari Lujza: Legtöbbet megzenésített költőnk, Petőfi Sándor verseinek zenei kapcsolatai

Már a szabadságharc 50. évfordulóján, majd a költő születésének 100. évfordulója alkalmával
körülbelül ötszázra becsülték Petőfi Sándor megzenésített verseinek számát. Ez a szám a 20.
században, a magyar nyelvterület számos pontján végzett népzenegyűjtéseknek köszönhetően,
a sokszorosára növekedett. Az írástudóvá vált parasztság a Szent Könyvek és a kalendárium
mellett őrizte szeretett költőjének, Petőfi Sándornak a verseit. A megzenésítések számát
tovább növelték a 20. század zeneszerzőinek megzenésítései. Közülük Kodály Zoltán
tudósként is kutatta a nép- és tágabb szájhagyományos zenében fellelhető Petőfi-verseket. Az
előadó népzenekutatóként több munkájában foglalkozott a Petőfi-versek zenei kapcsolataival,
népzenei tekintetben. A költő verseinek megzenésítésére ma is van példa, előadásuk a Petőfi-
kultusz része.

Tari Lujza

Tari

Szabolcsi- és Ág Tibor-díjas zenetörténész-népzenekutató, a zenetudomány kandidátusa, az MTA köztestületének tagja. (A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 2022 szeptemberében kapta meg aranydiplomáját.) Az MTA BTK Zenetudományi Intézetének nyugalmazott főmunkatársa, 2003 és 2020 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója. Hazai és nemzetközi tudományos társaságok tagja, 1996 és 2007 között az International Council for Traditional Music Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. Több könyve, hangzó kiadványa és számos tanulmánya, szerkesztett kötete jelent meg itthon és külföldön. Legújabb könyve: Igó István népdalgyűjtése a Bükki Hegyháton (Nekézseny Önkormányzata, Nekézseny, 2021). Különböző kutatási témái közt szerepel 1848‒49 zenéje, 19. századi költők – kiemelten Petőfi – verseinek vizsgálata a zenei szájhagyományban.

Kalla Zsuzsa: Petőfi tárgyi hagyatéka

A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye különleges abból a szempontból, hogy nem csak
archívum és könyvtár, hanem az írók teljes egészében megőrizhető hagyatéka is, muzeológiai
szempontból válogatottan. Így az úgy nevezett Relikviatár őrzi a tárgyi hagyatékot, bútorokat,
ruhákat, berendezési és személyes tárgyakat, emlékeket.
Petőfi esetében nem beszélhetünk egyben maradt hagyatékról. Noha egy 1849-es foglalási
jegyzés alapján viszonylag pontosan rekonstruálható az 1847-ben kialakított háztartás, a
berendezés, a műtárgyak és a könyvtár. Utóbb szétszóródott ez az anyag és a Petőfi Társaság
a 19. század végén nagy, országos gyűjtést indított minden olyan tárgy felkutatására,
amelyhez a költőnek bármilyen köze lehetett. Ez a törekvés egy érdekes, Petőfi és Szendrey
Júlia személyes ízlését, Petőfi szüleinek környezetét és a barátok, ismerősök történeteit
egybefonó gyűjteményt hozott létre.

Kalla Zsuzsa

Kalla

Az ELTE magyar-történelem szakán végzett, az ELTE Irodalomtudományi Doktori
Iskolájában szerzett PhD-fokozatot 2007-ben. 1987 óta dolgozik irodalmi muzeológusként  
Petőfi Irodalmi Múzeumban, előbb a relikviagyűjtemény kezelője, majd az adattár vezetője
volt, 2016 óta az intézmény gyűjteményi igazgatója. Kutatási területe és kurátori munkái
egyrészt az irodalmi kultuszok, a magyar kulturális nacionalizmus diskurzusához
kapcsolódnak, másrészt a muzeológia elmélete, az interpretáció, múzeumi bemutatás
kérdésköréhez, a tudományos ismereterjesztés múzeumi térben megvalósuló gyakorlatához. Ezt az irodalmi muzeológia és a humán társdiszciplínák (történettudomány, művészettörténet, régészet, nyelvészet, természettudomány) együttműködésben készült kiállítások is jelzik, amelyek közül a legutóbbi: „Ki mondaná, hogy e hely csatatér?” Régészeti kutatások a segesvári harctéren 2018-2019, PIM, 2019. Történészként és filológusként a textológia áll érdeklődése középpontjában, 19. századi naplók, visszaemlékezések, emlékbeszédek, társadalomtörténeti szövegek kiadása. Ennek eredménye az intézménynek otthont adó Károlyi-palota egyik alapvető reformkori dokumentumának, Károlyi György titkára naplójának sajtó alá rendezése. (Bártfay László naplói, szerk. KALLA Zsuzsa, Ráció, Budapest, 2010.)

Hirsch Tibor: Üresen hagyott Petőfi-helyek a moziban

Petőfi magyar játékfilmi megjelenését csak kosztümös mozgóképes hagyományaink
többszörös foglalatán belül lehet értékelni.
A magyar hangosfilm születésétől több ezer tételes filmkorpuszban kutakodva a költő
fölbukkanása hús-vér színész alakításában rendkívül ritka. Egészen pontosan ez idáig két
Petőfi-filmünk van: a Rákosi-korszak reprezentatív kosztümös tablófilmje, a Feltámadott a
tenger
, és egy Kádár-kori dokumentum-játékfilm parabolisztikus ambíciókkal: a Petőfi 73.
Ami mozgókép ezeken kívül még akad, az már nem magát a költőt, hanem csak az őt magát
valamilyen értelmező-emlékező kontextusba helyezni képes kortársait eleveníti meg.
A magyar film sajátos vizualizációs szeméremmel viszonyult írástudóihoz, Petőfihez
különösképp. Ezt az őt ábrázoló filmek kis száma mellett az is jelezi, hogy míg a forradalmi
költő – tehát cselekvő – toposza a hazai populáris-kulturális köztudatban magától értetődő,
addig ezt mozgóképen még az Illyés-biográfiára épülő Feltámadott a tenger sem erősítette
tovább, vagyis Petőfi még e mélysztálinista opuszban is inkább reflektív, értelmező-
számonkérő figura, a „népi értelmiségi” korabeli követelményei szerint, az igazi (politikus,
katona) forradalmi aktorok – például Kossuth vagy Bem – mellé rendelt erkölcsi indikátor.
A filmvászonra álmodott Petőfi óvatos meghagyása ebben az „erkölcsi indikátor” pozícióban,
bármilyen bizarr, a durván történelemtorzító Feltámadott a tengert ebben az egy
vonatkozásban rokonítani képes a maga korában bátor, cenzúraprovokáló Petőfi 73-mal. Mi
több, azok a filmek, amelyekben csupán Petőfi említett kortársai szerepelnek – Segesvár (ál-
Petőfi) Mária Nap (Petőfi István) Szeptember végén (Petőfi Zoltán) –, maguk is indikátorként
idézik föl a költőt, így kínálják az összevetés lehetőségét: a rokonok, követők, csalók, hamis
tanítványok így szégyenülnek meg a Nagy Számonkérő távoli fényében.

Hirsch Tibor

Hirsch

Az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének nyugalmazott docense, az ELTE és a Metropolitan Egyetem óraadója. Filmtörténészként az amerikai film 20. század eleji gyártástörténete érdekli. Másik kutatási területe az 1949 és a rendszerváltás közötti magyar film, ezen belül doktori értekezésének tárgya: Jancsó Miklós életműve. Jelenleg is e negyven
év film-tükrözte társadalomtörténete, illetve a Kádár-kor hazai filmtörténetének generációs
kölcsönhatásai foglalkoztatják, ebből a témából habilitált. Két OTKA-kutatásban dolgozik:
egy magyar filmes és egy rádiójáték-adatbázis építésében. Balázs Béla-díjas filmkritikusként
elsősorban a magyar filmről és friss hollywoodi filmes trendekről, új médiáról ír recenziókat,
trend-elemző tanulmányokat.

Szeretettel vár minden kedves érdeklődőt az Irodalmi Magazin szerkesztősége

Kondor Péter János

Kondor Péter János
főszerkesztő

Molnár Krisztina

mk
főmunkatárs

Pataky Adrienn

pa
szerkesztő

László Laura

ll
szerkesztő, képszerkesztő